Előrendelési akció október 31-ig! Várható megjelenés: 2023. október vége

Az 507. Tiger-osztály krónikája megírásához mintegy tucatnyi veterán biztosított forrásanyagot, melyek többségét 1982 és 1990 közt állították össze. Maga Schneider 1943−44-ben Unteroffizierként (szakaszvezető) szolgált a páncélososztálynál, járművezető, irányzólövész, majd rövid ideig parancsnok volt. A beszámolókat rendelkezésre bocsátó veteránok különféle beosztásokban szolgáltak az alakulatnál, egyesek a kezelőszemélyzetekhez tartoztak, mások a műhelyszázadnál (Werkstatt-Kompanie) tevékenykedtek, a mű az 507. nehézpáncélos-osztály 1943. októberi megszervezésétől az alakulat 1945. április feloszlatásáig kíséri nyomon az alakulat katonáinak sorsát.

Az 507. Tiger-osztály krónikája izgalmas bepillantást enged a német páncélosok kezelőinek mindennapi életébe. Főként a kisebb alakulatokon belüli bajtársiasság és a rátermett vezetés jelennek meg fontos tényezőként, melyek hozzájárultak az 507. nehézpáncélos-osztály egységének megőrzéséhez, jóllehet erősen szorongatott helyzetben, romló körülmények között kellett helytállnia. A háború utáni német beszámolók többségéhez hasonlóan a szerzők kerülni igyekeznek a politikai állásfoglalásokat, ám egyértelmű, hogy e veteránok a háborúban teljesített szolgálatukra és az alakulatuk hírnevére is nagyon büszkék. Schneider a bevezetőbe csempészett futó megjegyzésben arra utal, hogy „igaznak hitt ügyért” harcoltak, ám ezt leszámítva kevés szó esik a politikai berendezkedésről, melynek fennmaradásáért az 507. nehézpáncélos-osztály is harcolt. Az 507. Tiger-osztályhoz hasonló, háború utáni visszaemlékezésekben első kézből származó, értékes beszámolókat sikerült összerendezni, mielőtt a veteránok távoztak volna az élők sorából, ugyanakkor észben kell tartanunk, hogy az ismertetők zöme némileg „finomított” képet ad a történésekről, hogy tekintettel legyenek a modern kori érzékenységekre, és ne tüntessék fel rossz színben az alakulat tagjait.